A családi házak hőszigetelését helyesen mindig a teherhordó falazat külső síkján végezzük el. A belső oldalon felragasztott, utólagos hőszigetelés zavart okoz az épület használhatóságában, mert a belülről szigetelt helyiségekben penész és dohszag jelenik meg. A belülről elvégzett hőszigetelés építési hiba, olyan, amelyet nem tanácsos elkövetnünk. Van azonban a családi házakban egy kivételezett terület, ahol elfogadott a belső oldali hőszigetelés, akkor, ha ennek a létjogosultságát számítással is igazolni tudja a tervező. Ez a pince.
A homlokzat legismertebb hőszigetelő anyaga az EPS, azaz az expandált polisztirol hab. Ez az az apró fehér, összepréselt buborékokból álló táblás hőszigetelő anyag, amelyet régen hungarocellnek is hívtunk. A polisztirol őrleményt egy megfelelő formába öntik, ott hevítik, habosítják, ezzel elkészítik az EPS tömböt, melyet aztán egy elektromosan felhevített fűtőszállal – a szakmában cekasznak nevezik ezt – a kívánt vastagságú lapokra szabják. A homlokzati hőszigetelés Magyarországon a 80-as években kezdődött, akkor igen korszerű megoldásként 2-3 cm vastag szigetelőanyagot ragasztottak a homlokzatra. Ma már tudjuk, hogy a homlokzati hőszigeteléssel nagyon sok energiát és ezzel fűtési költséget takaríthatunk meg, ezért manapság nem ritka a 14-16 cm vastag homlokzati EPS hőszigetelés sem. Elterjedt még az XPS, azaz extrudált polisztirol hab, a kőzetgyapot, azaz a barnás színű bazaltgyapot és a sárgára színezett üveggyapot homlokzati hőszigetelő anyag is. Ezek az EPS-nél magasabb költségen megépíthető és jobb hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező anyagok.
Azokban az országokban, amelyekben nincs tartós kemény tél, általános gyakorlat az épület helyiségeinek belső oldali hőszigetelése. Példaként említhetjük Nagy-Britanniát és Franciaországot. Ezekben az országokban elterjedt termék az EPS-el vagy a kőzetgyapottal kasírozott gipszkartonlap. Emlékezzünk csak az Angliában vagy a Franciaországban látható míves égetett agyagtégla homlokzatokra! Ezeket nem vakolják, hanem engedik érvényesülni a precíz pontossággal falazott tégla szépségét. Mivel a kedvezően enyhe éghajlati adottságok miatt nincs szükség homlokzati vakolatra, a külső oldali hőszigetelést gyakran elhagyják. Elfogadott megoldás, hogy amennyiben a bennlakók szükségét érzik, a különösen szeles homlokzati felületeket belülről szigetelik. Hogy fogalmunk legyen arról, hogy mit is értünk a gyakorlatban enyhe éghajlati adottságok alatt, jellemző, hogy Angliában egészen a 2000-es évekig általános volt az egyrétegű ablaküvegezés. Ha meleg volt, kinyitották, ha hideg volt, becsukták az ablakot. Azért tehették ezt, mert náluk nem fordul elő tartós fagypont alatti hőmérséklet, a mínusz 10 fok alatti hideg pedig rendkívül ritka és csak egy-két napig tart. Ilyen és ehhez hasonló hideg időjárás továbbra sincsen, ezekben az országokban, azonban a többszörösére nőtt fűtési költségeken ma már érdemes takarékoskodni igényesebb épületszerkezetek beépítésével.
Hazánk a mérsékelt éghajlati övben helyezkedik el. Ennek jellemzője a meleg nyár, a hideg tél és az évszakok váltakozása. A Kárpát-medence hegyvonulatai megvédik hazánkat a gyors időjárás változásoktól, úgy a hideg, mint a meleg levegő tartósan el tudja foglalni a Kárpát-medencét. Az évi középhőmérséklet 8-11 Celsius fok között van, és ez azt jelenti, hogy télen egyes országrészekben esetenként tartósan, sokszor 2 hétnél is hosszabb időre 0 fok alá süllyed a hőmérséklet.
Az ismertetett hőmérsékleti adottságok miatt homlokzati falszerkezet előírás a 38 cm vastag kisméretű téglából, vagy ezzel egyenértékű falazóblokkból épített szerkezeti fal. A falvastagságnak az a jelentősége, hogy a homlokzati falakkal szemben támasztott egyik, ha nem a legfontosabb műszaki követelmény az, hogy ellent kell álljon a hazánkban honos szélsőséges időjárási körülményeknek. Télen védje a lakást a hidegtől, ezt hívjuk hőszigetelésnek, nyáron pedig védje a lakást a melegtől, ezt hívjuk hőcsillapításnak.
A hidegnél maradva, a homlokzati falak hőszigetelő képességét egy példán ismertetjük. A külső hőmérséklet – 10 Co, a ház belső hőmérséklete + 20 Co, a különbség tehát, amely a homlokzati falban megjelenik, 30 fok. A fal külső síkja tehát erősen fagy, míg a belső síkja kellemesen meleg, mivel fűtünk a lakásban. A lényeg, hogy a homlokzati fal akkor tölti be a funkcióját, ha a fagypont, tehát a 0 fokos pont a fal belsejében található valahol. Amíg ez a helyzet fenntarthatóan működik, nem lehet baj. Akkor azonban, ha a fagypont bekerül az épületen belülre, azaz a fal belső, helyiség felöli síkjának a közelébe, azért, mert nem fűtjük a helyiséget, vagy mert olyan vékony a fal, hogy nem képes ellenállni a külső fagyos időjárásnak, kezdődnek a súlyos problémák. A fagypont körüli hőmérsékletű falon páralecsapódás jelenik meg. A vízpára elkezd folyni, csurogni lefelé a falon, állandóan nedvesen tartja a fal belső felületét, amelynek következtében megjelenik a penész és dohszag kezd terjedni a lakásban. A fal mellett álló bútorokat is megtámadja a penészgomba, a bútorok faanyaga nem képes ellenállni az állandó nedvességnek és fokozatosan tönkremegy.
Amint hőszigetelő anyagot ragasztunk a homlokzati fal belső síkjára, az felfogja a fűtött helyiség hőjét és a fagypont bekerül a lakott helyiségbe, mégpedig a fal belső síkja és a szigetelőanyag közé. Az itt elhelyezkedő technológiai hézagokban lecsapódik a pára. Ennek következtében a szigetelőanyagot rögzítő ragasztóanyag lefagy a falról, a szigetelés elveszíti a hatását, de előbb még hosszas küzdelem kezdődik a dohszak és a penészgombák ellen. Ezek folyamatosan fertőzik a helyiség levegőjét, az állandó szellőztetési kényszer lehetetlenné teszi a helyiség rendeltetésszerű használatát. Hamarosan be kell látnunk, hogy a belső oldali szigeteléssel nem jó megoldást választottunk, és akkor járunk a legjobban, ha elbontjuk azt.
A pincehelyiségeknek az a sajátossága, hogy a talajfeltöltés, pincét körülvevő talajvíz és talajnedvesség elleni szigetelés, valamint a szigetelésvédő vagy szigeteléstartó fal megvédi a pincefalat a kültéri extrém alacsony hőmérsékletektől. Lakóházakban jellemzően nem szentelünk különösebb figyelmet annak, hogy a pincében is biztosítsuk a lakótérben mindenkor szükséges 20-23 C0 körüli hőmérsékletet. A pincék általában tárolásra szolgálnak, és így itt beérjük az alacsonyabb hőmérséklettel is. Lényeges javulást, hőmérséklet emelkedést érhetünk el azzal, ha a pincefalainkat belülről a járdavonalig hőszigetelő réteggel látjuk el. Ez azért lehetséges, mert ha csak a külső járdaszint alatt szigetelünk, a külső fagy nem tud behatolni a pincébe, így nem fordulhat elő, hogy a pincefal belső síkját eléri a fagy. A belső oldali hőszigetelés a pincében javítja a hőérzetünket, komfortosabb, kellemesebb lesz az ott tartózkodás. Az viszont fontos, hogy a járdaszint felett hatékony hőszigetelő lábazatot vagy homlokzati hőszigetelést építsünk.
A pincehelyiségek mennyezete általában monolit vasbeton födém. A tervezők a pincefödémeket romteherre méretezik, azaz a vasbeton vastagsága gyakran eléri vagy meghaladja a 14 cm-t. Általános, hogy míg a földszinti helyiségeket télen mindig fűtjük, a pincehelyiségek gyakran fűtetlenek, a vasbeton pincefödém pedig jól vezeti a hideget. Amennyiben fokozni szeretnénk a földszinten lakók komfortérzetét, javasolt a pincefödém belső oldali hőszigetelése. Ez annyiból áll, hogy megfelelő, a tervező által előírt vastagságú hőszigetelő anyagot rögzítünk a pince mennyezetére. A rögzítésre figyelmet kell szentelnünk, ügyeljünk, hogy a ragasztóanyag mellett műanyag dűbeles rögzítést is alkalmazzunk.