A lakóépületek tervezése során figyelembe kell venni az esztétikai, a tartóssági és a műszaki megfontolásokat akkor, amikor az épületünk tetőhéjalását megtervezzük. Ismertetőnkben a magastetőkkel foglalkozunk, a lapostetők építésének legfontosabb feltételeit majd egy következő ismertetőnkben foglaljuk össze.
A lakóépületek tetőhéjalásával szemben támasztott követelmények. Szilárd. Beázás mentes. A pikkelyszerűen egymásra takaró, a munkás számára egy kézzel a helyére illeszthető tetőfedés hagyományos anyaga az égetett agyag. A nyolcvanas években jelent meg Magyarországon a betoncserép, majd az amerikai építési módot megismerve elterjedt a bitumenes lemezből rakott tetőfedés. A tetőfedő elemek tehát súlyuknál és méretüknél fogva egykezes elhelyezést tesznek lehetővé. Merev tetőcserepeket a síklemez tetők esetében alkalmazunk. Ha a tető felülete eltér a síktól, abban hajlatok, ívek vannak, akkor javasoljuk a bitumenes lemezből épített pikkelyszerű fedést.
A tetőfedés legyen szilárd, a viharos időjárásnak ellentálló. Ezt úgy érhetjük el, hogy a gyártói utasításoknak megfelelően végezzük el az elemek rögzítését. A cserép akasztófüle az a kis bütyök a cserép hátoldalán, amelyet ráakasztunk a cseréplécre. Az újonnan gyártott cserepeken a fül alatt furat található, ez lehetővé teszi azt, hogy a cserepet egyenként leszegezzük a cserépléchez. A régebbi gyártmányú cserepeken nem voltak furatok, ezeket a cserepező munkásnak elő kellett fúrni. A cserepek szegelésekor vegyük figyelembe a gyártó előírásait. Ajánljuk, hogy cserépfedés esetén legalább az alsó két sort, a felső két sort és a szegélyek, beleértve a kéményszegély környezetét is szegeléssel rögzítsük. Ugyancsak szegezéssel kell rögzíteni a széleken elhelyezkedő cserepeket, itt a tetőnk a szél szívó hatásának van kitéve, ami ellen védekeznünk kell.
A pikkelyszerű tetőfedést mindig a víz lefolyásának a gravitációs iránya szerint kell rakni. Ezzel teljesíthető a legfontosabb, a vízzárósági feltétel. Az égetett agyagcserép és a betoncserép hézagai nyitottak, mindkettő vízzáró, úgyhogy ez a két fedés nem teljesíti a vízhatlanság követelményét. Kedvezőtlen időjárási és egyéb körülmények esetén a tetőcserepeken keresztül beázások adódhatnak. Előfordul, hogy az esővíz átszivárog a tetőhéjaláson. Napjainkban a korszerűen megépített tetőszerkezeten semmiféle beázás nem fogadható el. Ezért a tetőfedés alá fóliaszigetelést kell elhelyezni, amely meggátolja a víz behatolását a padlástérbe.
A cserépfedés átázása akkor következhet be, ha a fedési hézagokba befolyik az esővíz, például azért, mert túl alacsony a tető lejtése, ha a szél befújja a havat vagy az esővizet, vagy ha elrepednek vagy elcsúsznak a helyükről a tetőcserepek. Számolnunk kell a tetőfedő elemek alján keletkező páralecsapódással is. Mindezek elhárítása szigeteléstechnikai tervezői szakfeladat, néhány egyszerű mérnöki fogással az épület tervezője megfelelő, a különféle hatásoknak ellentálló tetőt fog tervezni. A fóliaszigetelés számára készíthetünk deszkaaljzatot a cserépfedés alá, vagy elhelyezhetjük azt úgy is, hogy a fóliát kifeszítjük a szarufák közé. Úgy kell elkészítenünk, hogy megvédje a padlásteret a beázástól.
Nyáron a napsugárzás következtében, télen pedig a fűtés hatása miatt túlmelegedhet a tetőtér, illetve a tetőhéjalás. Mindkettő elkerülendő úgy, hogy a tetősík alsó harmadában, szaruállásonként légbevezető nyílásokat alakítunk ki. A szellőzés úgy biztosítható, hogy hasonló nyílásokat képezünk a gerincszelemen alatt, azaz a tetősík felső harmadában. Fontos, hogy a szellőzőnyílások alkalmasak legyenek arra, hogy távol tartsák a tetőnktől a rágcsálókat, madarakat és rovarokat. Ebből a célból ellenőriznünk kell, hogy a megfelelő, sűrű acélháló elhelyezésre került-e a szellőző nyílásokba. A acélháló nem csak a bogarak ellen véd, hanem csökkenti a huzatot is, így tűzeset esetén kevésbé lesz sérülékeny az épületünk.
Ez is egy kiselemes pikkelyfedés, említettük, hogy hullámos, ívelt, hajlatokkal megtervezett tetők esetében alkalmazzuk, amikor a tető hajlásait csak nehezen lehetne égetett agyagcseréppel vagy betoncseréppel követni. A kilencvenes években, a minőségi külföldi építőanyagok megjelenésével kezdett elterjedni nálunk ez a fedés. Amerikában a készházas, könnyűszerkezetes építési móddal honosodott meg, majd átterjedt Európába is. Viszonylag könnyű a megépítése, a zsindely elemeket szegezéssel és ragasztással kombinált módon rögzítjük. A bitumenes zsindely alá a teljes felületen deszkaborítást kell készíteni. Az elemeket átlósan helyezzük el, a csúcsukkal a vízfolyás irányába mutatnak. Azt, hogy mely elemeket szegezünk és melyeket ragasztunk, a gyártók utasításai határozzák meg. Itt is érvényes az az elv, hogy a pikkelyszerű tetőfedések esetében az egyes elemeket nem rögzítjük egymáshoz, hanem csak a teherhordó deszkázathoz. Általában az eresz, a gerincszelemen közelében és a szegéseknél ír elő a gyártó ragasztást is.
Különösen az égetett agyag cserépfedések és a betoncserép fedések esetén eshetnek kísértésbe az építők, amikor úgy gondolják, hogy érdemesebb például a kúpcserepeket, vagy a kémények körüli szegőcserepeket habarcsba építeni. Tekintettel arra, hogy az építőanyag kereskedők minden tetőfedést rendszerben értékesítenek, azaz megvételre kínálják nem csak a cserepeket, hanem azok rendszer tartozékait is, a habarcs használata a tetőn felesleges és nem szakszerű. Vásároljuk meg a rendszertartozékokat, és bízzuk a tetőfedő mesterre, hogy a gyártói utasítások szerint rakja össze a tetőt, habarcs használata nélkül. Tekintettel arra, hogy a szélteher és a hóteher hatására a tetőnk mikromozgásokat végez, a habarcsba épített tetőfedő elemek előbb-utóbb kimozdulnak a helyükből, a habarcs széthullik és leesik a tetőről, ami balesetet okozhat. Fontos tudnivaló az is, hogy amennyiben kerítést vagy kerítésoszlopot fedünk le, azt se építsük habarcsba, hanem itt is készítsük el a faléc aljzatot.
A fémlemez tetőfedések tekercsben vagy táblákban kerülnek értékesítésre. Bádogos műhelyben szabják, formálják méretre az egyes elemeket. A beépítés egyik fontos szabálya, hogy +10 C0 alatti hőmérséklet esetén a horganylemez tetőfedő elemek általában nem hajlanak, hanem törnek. Ezért a horganylemez fedés és a bádogozás nyári munka. Az egyéb évszakokban pedig várni kell a munkavégzéssel addig amig a hőmérséklet lehetővé teszi a bádog hajlítását. A szilárdság és a hajlíthatóság mellett fontos követelmény a korrózióállóság is. Szabály, hogy különböző anyagú fémek nem érintkezhetnek egymással. A legtöbb fém esetében igaz, hogy egy másik fajta fémmel érintkezve galvanikus korrózió következik be. Ezért a fémlemez fedések minden alkatrésze, tartozéka is ugyanabból a fémből kell készüljön, mint a lemez. Még a rögzítő csavar és a szeg sem készülhet más anyagból, mint amelyből a lemez készült.
A fémlemez tetőfedő anyagok 10 méteres hosszon a napsütés hatására akár 3 cm-t is tágulnak. Ez éppúgy vonatkozik a bádog lemezekre, mint a nagy kiterjedésű tetőfedő lemezekre. A beépítés során biztosítani kell, hogy a tetőfedő lemezek a tágulás és az összehúzódás állapotában az aljzatukhoz képest elcsússzanak. Ez tehát egy külön kihívás, amelyre figyelni kell, segíteni kell a lemezeket abban, hogy a hő hatására létrejövő dilatációs mozgások a szerkezet károsodása nélkül lejátszódhassanak. A gyártó rendszertartozékainak a beépítésével ez a feltétel teljesíthető. Biztosítani kell a lemezek számára a megfelelő tágulási hézagot és a tágulást elősegítő rögzítési módot. Nem véletlen, hanem a hőtágulás az oka annak, hogy elterjedtek a hullámlemezek, úgyszintén ezért, a bádogos munkák során a jellemző kötési mód a korcolás. Így válik lehetővé az, hogy a tetőnket ne rongálja a hőtágulás következtében előforduló felpúposodás.
A tetőfedés gyártójának a felelőssége az, hogy az általa előírt rögzítési mód a legnagyobb veszély, a víz behatolása szempontjából ne legyen kifogásolható. A horganylemez azon rögzítéseit, amelyek ki vannak téve az időjárás hatásainak, forrasztással kell fednünk. A bádogos szakma szabályait betartva a rögzítési, forrasztási helyek távolságát úgy kell meghatározni, hogy azok ne akadályozzák az elem hőtágulását. Hosszanti horganylemez fedések esetén, például egy párkány lefedés esetében egy lehetséges megoldás a leforrasztott szeg váltakozása korccal.
A hullámlemez, trapézlemez tetők rögzítése a tartószerkezethez csavaros kötéssel történik. A csavarhely sohasem a hullámvölgyben, hanem mindig a hullámhegyen foglal helyet. Ezzel megakadályozzuk, hogy a hullámvölgyben folyó csapadékvíz utat találjon a lefedett szerkezet belseje felé. Azonban figyelemmel kell kísérni a hóréteg vastagságát, és ügyelni kell arra, hogy a különlegesen vastag hóréteget valamilyen intézkedéssel, akár olvasztókábel beépítésével, akár rendszeres takarítással eltávolítsuk a rögzítési pontok közeléből. A rögzítőcsavar vízszigetelő gumialátét beiktatásával érintkezik a hullámheggyel.
A fémlemez fedések a fokozottan vízzáró kategóriába tartoznak. Nyilván nem véletlen, hogy fémlemez fedést választottunk, olyan helyiséget kell megvédenünk a víz, a csapadékvíz hatásától, amelynél ki kell zárnunk a nagyfokú nedvesedést.
A toldási hézagokat úgy kell kialakítanunk, hogy a toldási hézag magasabban legyen, mint a tetőn esetlegesen pangó víz magassága. Legtöbb esteben a toldási hézag állókorc formájában van eldolgozva. Hóterhelés esetén a hóréteg vastagsága meghaladhatja a toldási hézag magasságát, ezt a tervezésnél figyelembe kell venni és fel kell hívni az üzemeltető figyelmét is arra, hogy havazás esetén tennivalója van. Olvasztókábelt kell beépíteni a tetőbe, ez megakadályozza a tetőt károsító jégtömbök kialakulását és a toldási hézagok tönkretételét. Látjuk, hogy a dilatációs mozgások olyan bizonytalanságot okoznak, hogy fémlemez tetők esetében a szabvány nem engedi a tető vízhatlan kategóriába sorolását.