A glettelésben rejlik a sima, repedésmentes falfelület titka! Falak glettelése – útmutató és tanácsok. Jó, ha tudod glettelés előtt: glettelés menete, glettelés lépései különböző felületeken.

A glettelés menete, a glettelés lépései, azaz a glettelés folyamata

Festés előtt el kell távolítani a falfalületről a meglazult vakolat foltokat. Minden festő azzal kezdi a munkáját, hogy átnézi a lefestendő falfelületet, és attól függően, hogy a vakolat vagy a falazás egyenetlenségei, a repedések a vakolaton, a javítandó vagy pótolandó vakolt felületek indokolják-e vagy sem, gipsz kötőanyagú vékonyvakolattal végzi el az egyenletes felület kialakítását. Ezt követi a felület simaságának a biztosítása, ezt hívjuk glettelésnek. A glettelést követő munkafázis a falfelület csiszolása, amikor csiszolóvászonnal, köznapi nevén smirglipapírral lecsiszolják a felületről a glettelés során észrevétlen maradt sorjákat, azaz a gipszanyag kitüremkedéseit. A glettelés lényege tehát az, hogy annak végeztével már csak a csiszolóvásznas finomítás következzen a festés megkezdése előtt.

Az egyenletes felület kialakítása glett, glettanyag segítségével

Felújítási munkák során, illetve új építés esetén el kell fedni a téglafalakban és válaszfalakban a villanyszerelő vagy a csőszerelő szakma által a falszerkezetben készített hornyokat. Rövid vita után az építtető, a villanyszerelő és a festő mindig megegyeznek abban, hogy bár a hornyok kitöltése a villanyszerelő dolga lenne, azt közös döntéssel a festőre bízzák, aki végül is majd a falfelület tökéletes megjelenéséért felelős lesz. A hiányos vakolat és a hornyok kitöltése tehát a festő dolga lesz, aki a munka elvégzéséhez megfelelő glettelőgipszet használ. Tekintettel arra, hogy a hornyokba esetenként nagy mennyiségű, maréknyi vagy ökölnyi glettelőanyag kerül beépítésre, figyelembe kell venni, hogy a tégla falszerkezet és a hézagokat kitöltő gipszes kötőanyagú glett érintkezése során a téglafal pillanatok alatt elszívhatja a glettanyagból a nedvességet. Ha a hézagtöltés előtt a szakember nem nedvesítette be a téglaszerkezetet, nem jön létre kötés a téglafal és a gipsz között. Ügyelni kell tehát arra, hogyha hézagtöltés a feladat, akkor a kitöltendő hézag felületét mindig bőségesen nedvesíteni kell.

 

Hogyan csinálták régen? Mivel tudtak glettelni?

A glettelés hőskorában, azaz 1990 előtt, a festők saját recept szerint állították össze és keverték be a maguk által használt glettanyagot. Az alap a tapétaragasztó volt, CMC-nek hívták, ami a karboximetil-cellulóz rövidítése. Egyes gyártók még ma is ezen a néven forgalmazzák tapétaragasztó terméküket, hiszen ezt az anyagot találjuk a csomagolásban. A recept úgy kezdődik, hogy a CMC-t ami a kukoricapehelyhez hasonló pelyhes anyag, előző este beáztatták egy vödör vízbe. Az éjszaka folyamán az ott megdagadt és részben feloldódott. Reggel, amikor megérkezett a munkahelyre a mester, a sűrű, kocsonyás anyagot átszűrte a feleségétől elkunyerált nejlonharisnyán. Végül az átszűrt CMC-t modellgipsszel keverte össze, és kész volt a gipszes glett, amellyel a mészcement vakolattal bevont és már megkötött állapotban lévő fal és mennyezet felületeket simává és fehérré varázsolta.

Az előrekevert gipszes glettelőanyagok megjelenése együtt járt a gipszkarton rendszerek elterjedésével

Nagy lépést jelentett a korszerű gipsz kötőanyagú por formában árusított glettek piaci megjelenése a kilencvenes évek elején. Ezeket csak vízzel kellett bekeverni. Használatuk együtt járt a gipszkarton rendszerek és a méretpontos falazóelemek megjelenésével. sem a gipszkarton falat, sem a méretpontos falazatot nem szükséges vakolni, alkalmazásukkal az építők 3-4 cm mész-cement vakolatot takarítanak meg. A mindössze 2-3 mm vastag glettelés jelentősen, egy emeletes lakóház esetén több héttel lerövidíti az építési időt. Nem kell az igen időigényes vakolással bíbelődni, és nem kell kivárni a vakolat száradási és kötési idejét, ugyanis nincs vakolat tehát nem viszünk be extra vizet az épületbe. Ma már minden téglagyártó azon igyekszik, hogy méretpontos falazóelemek széles választékát kínálja az építők számára. Itt kell megemlíteni azt is, hogy nem csak időt, hanem jelentős munkaerő költséget takarítanak meg a vállalkozók ezzel. Különösen azért, mert a kétezres évek elején már világossá vált, hogy minimálbéres munkásokkal nem lehet jó minőségű lakásokat építeni, a jó minőségű, gondos munkának ára van.

A leggyakoribb építési hiba a glettelés során

A glettelés téma megtárgyalása során egy építési hibára is fel kell hívni a figyelmet. Előfordul, hogy a vállalkozó takarékoskodni szeretne, és egyszerű modellgipsszel végzi el a glettelést, majd a munka és elszámolás után, rendszerint eltűnik. Tekintettel arra, hogy a megfelelő adalékanyagok, vegyszerek nélkül alkalmazott modellgipsz duzzad ha víz éri és felhordás után 1-2 héttel kiszárad, mindkét hatás azzal jár, hogy a közönséges modellgipsszel elkészített glett megrepedezik, és elcsúfítja a már lefestett falat. Tekintettel arra, hogy a drága vakolat költségét megtakarítottuk, érdemes jól bevált, minőségi márkatermékkel végezni a glettelést.

Üvegszálas adalékkal készített előrekevert glettanyagok

A poralakú gipszkötésű glettelőanyagok legkorszerűbb fajtái azok, amelyekbe néhány milliméter vagy 1-2 centiméter hosszú üvegszálakat kevertek. Az ilyen gletteket akkor alkalmazzuk, ha a felületen mikrorepedések megjelenésére lehet számítani, például a belső nyílászárók környezetében, gondoljunk csak az ajtócsapkodásra, illetve az annak következtében az ajtó környezetében, a falban fellépő rezgésekre. Ez az anyag eredetileg a gipszkartonból épült válaszfalak azon fajtáinál előírás, amelyek valamilyen tűzállósági értéknek kell megfeleljenek. A tűzálló gipszkartonlapok felületeinek a glettelése kizárólag csak az üvegszálerősítésű glettelőgipsszel történhet.

A glettelőgipsz nem képes meggátolni a falak vagy a válaszfalak szerkezeti repedéseit

Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a falszerkezetek szerkezeti repedéseit a glettelőanyag nem képes megakadályozni, az csak elfedi a repedéseket. Amennyiben a mész-cement vakolaton repedések mutatkoznak, a glettelés során a glettanyagba a repedések elfedésére szolgáló papírcsíkot, üvegszövet csíkot, vagy műanyag hálót építhetünk be. Ezek a repedéseket elfedő anyagok a megfelelő glettelés után láthatatlanul fedik a vakolat repedéseit, az ügyes festő úgy el tudja végezni a glettelést, hogy megfelelő átmenetet alakít ki a beglettelt papírcsík környezetében, ezáltal a repedés feletti erősítés láthatatlan lesz.

A repedést elfedő erősítőcsíkok alkalmazása különösen a gipszkarton szerkezetek esetében fontos. Újra hangsúlyoznunk kell, hogy sem a gipszkarton válaszfal, sem a gipszkarton tetőtéri burkolat nem alkalmas az épület vagy a tetőszerkezet utólagos konszolidációjából (kiszáradásából) vagy a teherhordó altalaj utólagos kompressziójából (összenyomódásából) adódó statikai erőhatások felvételére. A giszkarton szerkezet csak burkolat, teherhordó szerkezetként a statikai számítások során figyelembe venni nem szabad. A gipszkarton szerkezetek építésénél tehát adott a repedés, az a repedés, amelyet az építés során mi hoztunk létre azzal, hogy két gipszkarton lapot egymás mellé illesztettünk. A giszkarton lapok illesztése esetén tehát kötelező a hézagerősítő csík alkalmazása. Ha a hézagerősítő csík nem is alkalmas arra, hogy épületszerkezeti erőhatásoknak ellentálljon, arra mindenképpen szükséges, hogy az egyéb mikromozgásokat, mikrorezgéseket felvegye, és hogy egy ajtóbecsapódás ne okozzon mindjárt repedést a gipszkarton falon vagy a gipszkarton burkolaton.

Krémes glettelőanyagok vödrös kiszerelésben

A glettelés forradalma még csak egy szűk évtizede köszöntött ránk. Amerikai mintára megjelentek a piacon az előkevert szintetikus glettelő paszták. Ezeket többnyire 5-8 literes fehér vödrökben kínálja most már tucatnyi gyártó. Előnyük vitathatatlan. A hosszadalmas, és jelentős munkaerő költséget felemésztő bekeverés helyett egyszerűen csak felnyitjuk a vödröt és a következő percben már dolgozik a kéz és egyre több lesz a simára glettelt felület.

Gletteléshez szükséges eszközök

A glettelést két glettvas használatával végezhetjük. Némelyik festő mindkét kezében tart egy glettvasat, és váltott kézzel, szép, körkörös mozdulatokkal simítják el a glettanyagot a falon, felváltva az egyik, majd a másik kezükkel. Elképzelhetjük, hogy ez milyen fárasztó munka. Edzetlen munkás a glettelési munkát egy fél óra hosszat sem bírná csinálni. Amikor elfáradt a festő keze, az egyik glettvasat kőműveskanálra cseréli, és a kanállal a kezében, a vödörhöz hajolgatva tölti rá az anyagot a glettvas felületére. Mindösszesen tehát két nagyobb és egy kisebb glettvassal és egy kőműveskanállal elvégezhető a glettelési munka.

Így válassz glettet, glettanyagot!

A glettanyag kiválasztásánál a legfontosabb szempont a határidő. Ha csak egy hétvégénk van arra, hogy egy viszonylag lepusztult, meglazult, lepotyogott foltokat is tartalmazó vakolatot újítsunk fel és készre is gletteljük, választanunk kell az igényes zsákos poralakú glett és az előrekevert vödrös anyag között. Minthogy a határidőt a festő szakember vállalja el, és őneki is kell betartania, az ő döntése az, hogy melyik lehetőséget választja. A másik fontos szempont a költség. A festő, amennyiben fixáron vállalta el a munkát, eldöntheti, hogy mi az, amit megengedhet magának. Krémes glettet vesz, aminek az ára a poralakú glett több mint kétszerese, és ezzel mondjuk estére elkészül a gletteléssel, és reggel a festéssel folytathatja, vagy megveszi az olcsóbb poralakú glettet, és az éjszakába nyúlóan glettel. Utóbbi esetben viszont meglehet, hogy a glettelés nem szárad ki, nem köt meg teljesen reggelig, és ez hátráltatja majd a festők munkáját. Így könnyen lehet, hogy az a költség, amit megtakarított az anyagon, addicionális munkaerő bérköltségként felmerül majd később.

Glettanyag bekeverése

Az előrekevert, vödrös gettanyagok használata során keverő szerszámokra nincs is szükség. A poralakú, zsákos glettek bekeverése, azaz vízzel elegyítése egy közönséges kézi fúrógépbe befogott keverőszárral történik. Mondhatjuk úgy is, a keverés során pihen a festő keze, a keverőszár dolgozik helyette. A munka ritmusa, azaz a keverés-glettelés-keverés biztosítja azt, hogy a glettelő munkás ne pusztuljon bele a fáradtságba.

Fontos, hogy glettelés előtt alaposan nézzük át a felületet, és találjuk meg azokat a helyeket, ahol a glettelés előtt gipszes vékonyvakolattal kell a felületet kiegyenlíteni. Volt már szó arról, hogy az öreg, száraz felületek igen nedvszívóak, ezért azokat a vékonyvakolat felhordása előtt nedvesíteni kell. Ez úgy történik, a vácimeszelő vagy permetszóró flakon használatával bespricceljük a falat vízzel. Az átnézés során azt is meg kell vizsgálni, hogy vannak-e olyan falszakaszok, ahol a repedéseket hézagerősítő csíkkal kell takarni.

A gipszkarton fal glettelése

Fontos, hogy glettelés előtt alaposan nézzük át a felületet, és találjuk meg azokat a helyeket, ahol a glettelés előtt gipszes vékonyvakolattal kell a felületet kiegyenlíteni. Volt már szó arról, hogy az öreg, száraz felületek igen nedvszívóak, ezért azokat a vékonyvakolat felhordása előtt nedvesíteni kell. Ez úgy történik, a vácimeszelő vagy permetszóró flakon használatával bespricceljük a falat vízzel. Az átnézés során azt is meg kell vizsgálni, hogy vannak-e olyan falszakaszok, ahol a repedéseket hézagerősítő csíkkal kell takarni.

A száradás, a száradási idő fontossága

A fal vagy mennyezet felületre felhordott glettanyag jó esetben reggelre megköt, és annyira kiszárad, hogy a csiszolópapíros csiszolás elkezdődhet. Függetlenül attól, hogy mész-cement vakolatot vagy gipszkarton lapot gletteltünk. Azt, hogy a glett megkötött és kiszáradt, látni lehet, mivel a száraz glett színe fehér, a még nedves glett pedig törtfehér, de inkább szürkés színű. A festő szakma szabályai szerint a még nedves glettre nem festünk rá. Elsősorban azért, mert a csiszolóvásznas csiszolás a nedves felületet megsérti, azaz egyébként is beláthatjuk, hogy csiszolóvászonnal csiszolni csak száraz felületet lehetséges. Elképzelhető azonban, hogy a festék gyártója a festék használati utasításában ad arra vonatkozóan iránymutatást, hogy az alkalmazott festék milyen mértékben igényli a száraz alapfelületet, úgyhogy festés előtt ismerkedjünk meg a festék használati utasításával.

Glettelés csiszolása

A glettelés csiszolása száraz felületen történhet. Ilyenkor a lecsiszolt glettelőanyag szemcsék a levegőbe kerülve az adott helyiségben mindent beborítanak. Nagyon fontos, hogy a csiszolás során ügyeljünk arra, hogy a munkával párhuzamosan ne engedélyezzünk olyan, egyéb tevékenységet a csiszolás környezetében, amelyben kárt tehet a csiszolás. Jellemző példa az, hogy az átadás előtti utolsó éjjelen a festőbrigád egyik fele még csiszolja a glettet, a másik fele pedig a nyílászárók mázolását végzi. Ha ez a két munka ütközik, a csiszolás pora beleragad a frissen mázolt felületbe és vállalhatatlanul lerontja a mázolási munka minőségét.

Tapétázás és festés előtt

Amikor már úgy látjuk, hogy a falfelületünk sík, egyenletesen sima, repedésektől, kitüremkedésektől és a glettelés okozta sorjától mentes, felkészülhetünk a festésre és a tapétázásra. A mester ilyenkor a tenyerével végigsimítja a falfelületet, és ha azt tapasztalja, hogy a tenyere fehér lesz a glett porától, egy puhaszőrű kefével lekefélteti a nagyja port a fal felületéről. A festés általában két vagy három rétegben kerül kiírásra, az első réteg gyakran egy alapozó bevonat, amely biztosítja, hogy általa kötőhíd létesüljön a fal csiszolt felülete és a falfesték között. Tapétázás esetén pedig a tapétaragasztó használati utasításának a tanácsaira kell hagyatkoznunk, onnan olvashatjuk ki, hogy a tapéta ragasztó számára szükséges-e előzetesen alapozó réteget felhordanunk.

Glettelési tippek, tanácsok, avagy útmutató a repedések nélküli falakhoz

Összefoglalva a legfontosabb szabályokat, elsőként azt kell biztosítani, hogy megfelelő, glettelésre előkészített anyagot használjunk. Közönséges modellgipsszel vagy stukatúrgipsszel ne gletteljünk, mert az meg fog repedni, meg fog lazulni, és le fog esni a falról. A második legfontosabb szabály az, hogy a festést megelőző vakolatjavítást úgy végezzük el, hogy az alapfelületet vácimeszelő vagy egy spriccelős műanyag palack segítségével előnedvesítjük és csak aztán töltjük ki a repedést a vékonyvakolattal, vagy a glettelőanyaggal. Ha a fenti két szabályt sikerül betartanunk, már csak az van hátra, hogy az általunk felhasznált anyagok használati utasítását elolvassuk, és az ott megismerteket a munkánk során betartjuk.