Piszoár, piszoár öblítők, piszoár válaszfalak otthonainkban. Avagy miért legyen a Te otthonodban is fali vizelde.

A házunk tervezője mindent megtesz azért, hogy a lehető legcélszerűbb elrendezést biztosítsa számunkra a fürdőszobában és a WC-ben. Kellemes meglepetés, amikor olyan megoldásokat javasol, amelyekre korábban nem gondoltunk. A két megoldás megépítésével lényegesen megnöveljük a fürdő és a WC használati értékét.

A piszoár, mint szaniter, már nemcsak a közintézményekben

A piszoár az egészségügyi és az oktatási épületek kelléke volt. Olyan családban, amelyben férfi, illetve több férfi, fiú él, a piszoár ma már elengedhetetlen kényelmi kellék.

Néhány évtizeddel ezelőtt szinte csak az kórházakban és az éttermekben találkozhattunk piszoárral. Azaz, az éttermekben sem túl gyakran. Itt a hagyományos, legcélszerűbb megoldás az volt, ha a csempézett falra egy terebélyes bádog vályút illesztett a vendéglős. A vályúhoz aztán odajárultak a szükségüket végzők, és sokszor vállvetve, akár hatan is egy sorban, kedélyes beszélgetés közben elvégezték a dolgukat, majd visszatértek az asztalunkhoz és folytatták tovább a beszélgetést. A közegészségügyi előírások szigorodtak, a vályúkat elbontották és a korábban hat főt befogadó falra három piszoár került, úgyhogy ma a társaság fele már ki kell várja a sorát. 

A piszoár kereskedelmi áru lett az építőanyag kereskedőknél is. Ennek az az oka, hogy a férfitársadalom fellázadt az otthon, a ház asszonya által bevezetett tisztasági intézkedések ellen. A férfiak manapság is rosszul viselik, ha a hajnali szürkületben, félálomban meg kell keresni a WC csészét, fel kel hajtani a tetejét, és rá kell ülni a WC-re azért, hogy üggyel-bajjal elvégezze a dolgát. Vagy marad a hagyományos álló póz, ezzel viszont vigyázni kell, óvatosan szabad csak használni a WC-t, vagy pedig reggel korán kell kelni, és a hajnali dolog nyomait el kell tüntetni a deszkáról és a helyiség kövéről. Idősödő férfitársaink pedig még kevésbé tudnak irányt szabni dolguknak, őket egyrészt gyakrabban szólítja a szükség, másrészt a figyelmük az esemény tökéletes lebonyolítására koncentrálódik, és kevesebb figyelmet tudnak fordítani a makulátlan tisztaságra. 

Jó-e egy vizelde a mellékhelyiség falán?

Az építész tervező felelőssége és bölcsessége jelentősen hozzájárul a férfi családtagok megelégedettségéhez.

Az első építész tervezői konzultáción általában csak általános dolgok hangzanak el, a tervező felméri a család szükségleteit és igényeit. Annál mélyebben általában nem kerülnek szóba a szaniter helyiségek, minthogy tisztázzák, ragaszkodik-e a család ahhoz, hogy egyazon helyiségben kapjanak helyet a fürdő-mosdó berendezési tárgyak és a WC meg a bidé. Világos, hogy amennyiben nincs kifejezett helyszűke, a tervező és a család is a külön helyiségben elhelyezkedő WC-t részesíti előnyben. Különösen akkor, ha családi ház épül, amelyben adott esetben akár több fürdőszoba építésére is van lehetőség. Leggyakoribb az a megoldás, hogy épül egy fürdőszoba fürdőkáddal WC-vel és bidével a földszinten, és épül egy másik zuhanyozóval és WC-vel az emeleten.

A család érdeklődve várja a második konzultációt a tervezővel. Ekkor dől majd el minden, már ami az lakás funkcionális elrendezését illeti. A jó építész ekkor szembesíti a családot azzal, hogy a földszintre külön WC helyiséget tervezett, csészével, piszoárral és kézmosóval, és hogy az emeleti fürdőben is betervezett egy piszoárt a család férfi tagjai számára. – Ez mi? – kérdik a rajzra mutatva a családtagok. Ez bizony piszoár. A férfiak megörülnek, hogy otthon is ilyen kényeztetésben lesz majd részük, a család hölgytagjai pedig felteszik a következő kérdést: – Egy büdös piszoár? Minek az? 

Általában a bölcsesség dönt, és a hölgyek rövid rábeszélés után engednek. Belátják, hogy a fedeles, vízöblítéses piszoár korszerű megoldás. Valamint azt is, hogy a piszoár környékén – ha az jó helyen van és jól van felszerelve – lényegesen kevesebb a takarítási igény, mint ami a WC csésze környékén vagy a zuhanyozóban az éjszakai szükség következtében adódhat.

A férfivendégeket általában leveszi a lábáról a figyelmesség, hogy a házigazdák arra is gondoltak, hogy egy jó beszélgetés vagy egy izgalmas kártyaparti közben ők is milyen kényelmesen végezhetik el a dolgukat.

Hogyan válasszunk piszoárt és hogyan szereljük fel? Milyen legyen a piszoár? Fehér, szürke, matt, króm, matt fekete, rozsdamentes acél vagy esetleg automata, infravörös érzékelős? Piszoárhoz válaszfal is legyen?

A lakásban használatos piszoár nem nagy ügy. Ahogyan korábban említettük, vízöblítéssel kell ellátni, ez legalább kétféle lehet, öblítőtartályos és direkt öblítésű. A piszoárnak, mint minden lefolyóval ellátott szaniter berendezési tárgynak természetes tartozéka a falban elhelyezett bűzelzárós szifon. Ez az a kanyargós csatorna vezeték, amelyet akkor látunk, amikor benézünk a kézmosónk alá. A lényege az, hogy a visszakanyarodó vezeték vízzsákot képez, dugóként működik, amely meggátolja a csatornavezeték bűzének a bejutását a lakásba.  A piszoár esetében a szifon a falba épített tartozék, az nem fog látszani. 

Amikor választanunk kell, akkor a fedeles piszoárt ajánljuk, lakásba az való. A használók könnyűszerrel felhajtják a tetőt még sötétben is. Használaton kívül a fedeles piszoár nem tátong, nem rontja az összképet, diszkréten meghúzódik a helyén.

A piszoár szerelési magasága a család férfitagjainak a testmagasságához igazodik. A számításnál csak a felnőtteket vegyük figyelembe, a kisfiúk testmagasságával ne számoljunk, mert ők hamar megnőnek, egyébként pedig rendszeresíthetünk számukra egy kissámlit, amely megkönnyíti számukra a piszoár használatát. Fontos tehát, hogy milyen magasságba szereljük a piszoárt. Hibát követhetünk el, ha úgy gondolkodunk, hogy minél alacsonyabban van, annál többen találnak bele. Javasolt, hogy a piszoárt pontosan a férfiak testi adottságainak megfelelő magasságba szereljük. Ekkor kiküszöbölhetjük a kifröcskölést, a rendeltetésszerű használat nem generál addicionális takarítási igényt.

Az építész másik meglepetése, a bidével kombinált WC csésze.

A bidé az mosakodó kellék, amelyet egyes helyeken még mindig csizmamosó vagy lábmosó névvel illetnek, annak ellenére, hogy legfőképpen az altesti mosakodásra szolgál. Tágas fürdőszobákban persze a WC és a bidé egymás mellett foglal helyet, ugyanaz a formatervezés, a két bútordarab természetesen színben is összhangban van egymással. Gyorsan meg lehet szokni azt az állapotot, amikor a WC használat után azonnal tisztálkodni tudunk. 

Előfordul azonban, hogy annyira kevés a hely, hogy nem férne el egymás mellett a két berendezési tárgy. Ilyenkor jól jön a WC csészébe beépített bidé. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a csésze mögött a falon egy egykaros csaptelep helyezkedik el. Úgy a meleg, mint a hidegvíz vezeték ki van építve, és a csésze peremén kifolyó nyílás van. A csapot működésbe hozva, a kifolyó nyíláson folyni kezd a víz, egyeneseb bele a WC csészébe. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy együlésben végezzük el a tisztálkodást is.

Fürdőszoba felújítás esetén általában nincs elég helyünk arra, hogy mindkét bútordarabnak helyet találjunk, ilyenkor jól alkalmazható az ötlet: építsünk bidével kombinált WC kagylót!